Farsang idején
A farsang ősi tavaszelőző ünnepség, mely a keresztyén kultúrkörben vízkereszttől böjtig tart. Népi eredetű, nem egyházi szokás, gyakorlat. Mivel pogány elemeket is hordozott, hordoz, az egyház idegenkedett tőle, de megengedő is volt vele kapcsolatban. Megvolt a kísértés arra, hogy a több hetes böjti, szigorúbb időszak előtt mintegy esztelenül kitombolják magukat az emberek.
Évszázadok alatt – a farsang és böjt feszültsége miatt is – kialakult egy hamis felfogás, hogy a keresztyénség, az egyház ellensége az örömnek, a szerelemnek, boldogságnak.
Némi alapja van is a kritikának, hiszen az eklézsia története folyamán mindig voltak álszent, törvényeskedő, savanyú alakok is, akik bizony igen távol álltak keresztyén hit és élet valóságától, és sokakat elriasztottak Jézus követésétől.
A bibliai hit nem örömtelen. Isten az embert örömre, boldogságra, örök, teljes, tökéletes szeretetre teremtette. Azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy sajnos az ember mindent elkövet, hogy megsértse magában és környezetében ezt az isteni ajándékot. Isten igazi gyermekeire mindig is jellemző volt a tiszta öröm, derű, sőt a humor is.
Jézus egyik legismertebb tanítása a boldogságról, az örömről szól. A Hegyi Beszéd boldogmondásaiban egyértelműen hangsúlyozza, hogy a keresztyén ember boldog ember, de a maradandó boldogságot nem lehet önző, hedonista módon megtalálni. Az ünnepköri megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy nincs Húsvét, vagyis testi-lelki feltámadás böjt, áldozat, szenvedés nélkül. Azért van annyi örömtelen, boldogtalan kortársunk, mert áldozat nélkül akar a mai ember boldog lenni, az pedig nem megy. Tudnunk kell, hogy az örömteli élet akadálya a szabálytalan, kibicsaklott, tékozló életstílus. Jézus így szólt hallgatóihoz:
„Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben. … Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen”. (Jn 25,10.11)
Isten most is, e szavak által is felajánlja a bűnbocsánatot, a szabadulást, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (Jn 3,16)
Kossuth Rádió, 2004. február 2.